IRODALOMTÖRTÉNETI CITÁTUMGYÛJTEMÉNY - KICSIT MÁSKÉPP

„Imago animi sermo est” –
A lélek tükre a beszéd (Seneca)

Vissza a főlapra
Ezen az oldalon az irodalom és Intézetünk történetének olyan idézeteiből közlünk - állandóan bővülő - válogatást, melyek részben írott, kisebb részben verbális forrásokra támaszkodnak. Ezeket minden esetben megjelöljük. Íme:

„Itt sok a cucilista és kertem alatt a kolera. Melyhez hasonlókat nem kívánva üdvözli...” (Kaffka Margit levele Bölöni Györgynének, dátum nélküli levél, PIM, V.4132/182–1.)

1949

"Az agitáció színvonalának emelésére döntő a sajtó, elsősorban a Szabad Nép rendszeres felhasználása.." (Horváth Márton levele Révai Józsefnek, MOL, 876/68/3., 1949.).

„Alexits elvtárs! Szerintem helytelen volna a Szegedi egyetem fejlesztése. Szegedre politikai okokból került egyetem az ellenforradalom alátámasztására. Megszüntetni nem kell, de fejleszteni sem.” (Gerő Ernő levele Alexits Györgynek, a Magyar Tudományos Tanács iratai, MTA Levéltár, 2/1., 1949.).

 

1950

"Komjáth Aladár, a/z MTA/ Könyvtár beszerzési osztályvezetője 40-41-ben írt egy verset, amely köttetésben is megjelent, arról, hogy "Ledőlt Lenin, ledőlt Sztálin" (Történeti Levéltár, ÁVH-iratok, sz.: 10-30.457/1950.)

1952

„A mellékletre vonatkozólag hangsúlyozni kívánom, hogy a fizetések ölelkezése nem vált be, és helyenként káros hatással van a fiatalok fejlődésére" (Rusznyák István levele Erdey Grúz Tibornak, MTA Levéltár, Elnökségi iratok, 1952/292/R)

1953

„A leleplezés, mint az irodalom aktuális fő feladata..” (Irodalmunk helyzetéről és feladatairól, PIL, 816/51., 1953).

„Irodalomtudományunkat a szellemtörténeti és szűken pozitivista irányzatok kátyújából a felszabadulás által teremtett új lehetőség és elsősorban a szovjet irodalomtudomány hatása rántotta ki..” (Király István: Összefoglaló irodalomtudományunk fejlődéséről, – A SzU segítsége a magyar tudománynak, MOL, 276/68/74., 1953).

„Az Akadémia kérését nem teljesíthetem, mert nevezett szakmai gyakorlati munkája – a felügyelő véleménye szerint – kívánni valót hagy maga után, további kikapcsolódása az iskolai életből magatartására nem lenne jó hatással” (Hollósi László iskolaigazgató válaszlevele az Akadémiának, Budapesti Árpád Gimnázium, Szabolcsi Miklós nyári beosztás alóli felmentési kérelmére, MTA Levéltár, MTA Elnöki iratok, 1953.).

1954

„A sommás bírálata a sematizmusnak ..ahelyett, hogy nevelné az ingadozó vagy ellenséges befolyás alá került írókat, ...egyenesen fügefalevéllé lesz, amellyel el akarja takarni azoknak a felelősségét, akik június után liberális hallgatással támogatták az irodalmi életben jelentkező átmeneti dezorientációt, egyes kommunista írók gerinctelenségét és kapitulációját.” (Révai József levele a Politikai Bizottságnak, MOL, 276/68/89., 1954.)

„Rusznyák elvtárs panaszkodott, hogy az Akadémia reprezentációs kiadásai nagymértékben megnövekedtek Osztrovszki elvtárs alkohol–fogyasztása miatt. A Népszavában az ő neve alatt megjelent /etett/ cikket – amelyet egyik munkatársával iratott meg –, s a cikk írójának a honorárium egy kis részét adta oda.” (Patkós Lajos osztályvezető levele az MTA elnökségének, MTA Levéltár, Patkós Lajos iratai, 1954.).

1956

"Az Új Hang hasábjain jelent meg két folytatásban Déry Tibor hírhedt Niki-je, amely lesujtó képet festett a magyar népi demokrácia közállapotairól és külön is izgatott az ÁVH ellen.." (Történeti Levéltár, NOJ-összefoglaló, 1956.).

1957

” Én olvastam a volt párttag írók nyilatkozatát, azon kívül olvastam a benti írók darabjait. Déry, Háy, Tardos írnak. Ezeknek az írásoknak a vonala, hogy ’hova jutottunk? Jót akartunk és mit csináltunk? Október 23-ról Háy darabjában benne van, hogy micsoda gyönyörű délután volt és mivé lett? A volt párttag írók kb. azon a vonalon állanak, hogy ők voltak az elsők, akik a pártban nyilvánosan a hibák ellen felléptek. Abból az illúzióból, hogy a nemzet érdekében nagy cselekedeteket vittek véghez, egyszer ki kell ábrándítani őket. (…) Szerintem is helytelen, hogy az írókat szervezetbe tömörítsük. Inkább írjanak novellát, majd megnézzük, milyen a vonala, mennyiben felel meg a nép érdekének. Nem szabad csoportot csinálni. (...)Véleményem szerint egyénileg írhatnak. Benjamint nem szabad engedi írni. Állítólag Németh László pozitívabb. Ha ezeket szerepeltetjük, a differenciáltságot megszüntetjük. Az előterjesztésben szó van az irodalmi alap kiépítéséről és a rendelkezésre álló anyagi eszközökről. Ezt nagyon meg kell gondolni és csak a végzett munkáért szabad fizetni.A bentiek írásánál is végbement bizonyos differenciálódás. De nem szabad engedni, hogy akik főbenjáró bűnöket követtek el, ne kapjanak büntetést. Akik viszont őszintén belátták, mit csináltak, csökkentett büntetést kapjanak." (MOL, 288/5/38, Biszku Béla hozzászólásából a PB. 1957. augusztus 6-i ülésén)

„Máris érkeznek hozzánk olyan félhivatalos tapogatózások, hogy állásvesztésre ítélt tudományos kádereket akadémiai intézeteinkben helyezzünk el.” (Bóka László osztálytitkár feljegyzése, MTA Levéltár, I. Osztály iratai, 71/4., 1957.).

„Értelmiségi és kulturális politikánk súlyos hibájává lehet, ha egy akolba szorítjuk az értelmiséget..” (Aczél György, MOL, XIX–I–4–aaa, 1957.).

1958

"Az akadémikusoktól, tudósoktól meg kell követelni a megfelelő tudományos felkészültséget és azt, hogy a népi demokráciához, a néphez hű, antiimperialista nézeteket valló emberek legyenek, akik produktív munkát végeznek. Aki mint reakciós, politikai tevékenységet fejt ki, megfelelő türelmi idő után felelősségre kell vonni. […] Ki kell dolgozni a Magyar Tudományos Akadémiára és az Akadémiához tartozó intézetek számára a párt politikai és szakmai követelményeit és azokat a fő feladatokat, amelyek hosszú időre megszabják az Akadémia és az intézetek perspektíváját. A káderek megítélésénél is a feladat gyakorlati végrehajtásában való részvételt kell alapul venni. Az Akadémia egésze és ezen belül a kommunista akadémikusok fokozottabb figyelmet fordítsanak a rendszerhez hű, fiatal, tehetséges emberek tanítására, nevelésére, előléptetésére." (MOL, 288/5/87., a PB. 58. júl.22-i ülésének jegyzőkönyvéből)

1959
„Moszkvában legutóbb Mikojan elvtárs felhívta a figyelmet, hogy ne tekintsük a Televíziót olyan tartós fogyasztási cikknek, mint a porszívót, mosógépet és ahogy mi általában éveken át tekintettük.." (Apró Antal, az MSZMP PB. 1959. októberi ülésének jegyzőkönyvéből).

1960

"Az Irodalmi Történeti Intézetben egy vitát tartottak a magyar költészet mai helyzetéről. Czine Mihály tartotta a beszámolót, mely egy generáció zászlóbontást tartalmazott és az iránymutató költőknek Nagy Lászlót, Juhász Ferencet és Simon Istvánt nevezte. A vitában résztvevők elutasították Czine álláspontját, egyedül Bodnár György állt ki mellette. ..A vita nagyon jó volt és Szabolcsi zárszava is helyes volt, a baj azonban az, hogy nagyon jóságos volt. Czine nacionalista jellegű koncepciója ellen határozottan fel kellene lépni!" (Történeti Levéltár, ügynöki jelentés, Arch.sz.: 18-523).

1970

„Áll a munka. Nem szabad tovább húzni. Mert akkor áll. Foltozni kell.” (Szabolcsi Miklós felszólalásából, MTA ITI Archívum, Béládi Miklós kézzel írt értekezleti jegyzőkönyve a készülő irodalomtörténetről folyó vitában, 1970. jún.10.).

 

1976

„Lukács és Révai csúcs volt, közötte lapály…Tehát nem a polgári nézetek jelentették a jövőt (Szentkuthy, Weöres), de a türelmetlen marxizmust sem jelenthette..” (Király István felszólalása az 1976. szept. 29–i kézikönyv-értekezleten, MTA ITI Archívum).

„aki már most elkezdi a himnuszt, az nem akarhatja hogy valóban jól sikerüljön[…]Aki viszont a sikerülést kívánja, annak most bírálnia kell, annak halmoznia kell a kifogásokat, ellenérveket, hiányjeleket, annak mindent – lényegeset, s nem-lényegeset akár – el kell mondania[…]mert a következő oldalakon szokatlanul nagy mennyiségben sorjáznak a kifogások, kritikai jegyzetek: hogy világossá tegyem e vállalt feladat természetét.” (MTA ITI Archívum, 20-1.f., 1967, Pándi Pál: A magyar irodalom 1945 után – Lektori megjegyzések, 170 l., 75.l.)

1989

„Mi teszi e verset utolsóvá? Csak az a véletlen tény, hogy utána - tudomásunk szerint - többet nem írt?" (Szörényi László: "Múltaddal valamit kezdeni", 1989).

"Bibliai tálentumok, magyar végzet: tehetség elpazarlása, élő szimbólumai valami ősi magyar átoknak. Remekművek helyett elhülyéskedik a tehetségüket!" (Klaniczay Tibor beszédéből az 1989. évi plenáris ülésen).

1990

"Publikációk szépen alakulnak, rendszeresen cserélődnek a vitrinben...az összkép nem rossz, az intézet megéri a pénzét." (Klaniczay Tibor beszédéből az 1990. évi plenáris ülésen, MTA ITI Archívum).